Pünkösd

A keresztény egyház mindig úton van. Az utolsó nagyállomás, a húsvét ünnepe volt, negyven nappal később Jézus mennybemeneteléhez érkeztünk el, az ötvenedik napon pedig a pünkösdhöz. Nem a keresztény egyház szólította életre ezt az ünnepet, már a zsidó vallásban is létezett. Hetek ünnepének nevezték, mert a kovásztalan kenyér, azaz a húsvét után hét héttel tartották meg. Aratás, vagy első termés ünnepeként is említik az ószövetségi iratok, amikor is a búza első termésével elzarándokoltak Jeruzsálembe. Később a Sínai-hegyen történt szövetségkötés, a törvény emléknapja lett. A keresztény egyház Jézus mennybemenetele után, pünkösdkor, új csodát élt át, új tartalommal töltődött meg ez az ünnep. A történetet Lukács evangélista az Apostolok Cselekedeteiben örökítette meg: ApCsel.2.1-11. Mit is ünneplünk tehát pünkösdkor?

A harmadik isteni személynek, a Szentléleknek eljövetelét. Jézus megígérte: „Kérni fogom az Atyát és Ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét” Az eredeti görög szövegben a Paraklétosz kifejezés szerepel, mely azt a személyt jelöli, akit valaki mellé állítanak azért, hogy az ő segítője, hogy az ő pártfogója legyen. A pünkösdi történetet olvasva pedig, bátran nevezhetjük a Szentlelket a „nagy Átalakítónak”. Miként a tűz átformál, átalakít mindent, ami útjába kerül, úgy formálja át Isten Lelke is a tanítványokat. Bátrakká teszi őket. Többé nem zárkóznak be, nincs bennük félelem, kiállnak és beszélnek Isten felséges dolgairól. Az ember élete során sokszor megfogalmazza: De jó lenne nekem is megváltoznom, új emberré alakulnom és természetes életmódra kapcsolunk. Egészséges ételeket fogyasztunk, fogyókúrázunk, rendszeresen sportolunk…. Csak a lelkünkkel nem törődünk! Kérjük a Szentlelket, jöjjön és lakjék bennünk és meglátjuk a csodát!

Pünkösdkor ünnepeljük az Egyház születését. Jézus azt mondta, velünk lesz a világ végezetéig. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a Szentlélek „eszünkbe juttat mindent, amit Jézus mondott nekünk”, mindent „hirdet” nekünk, ami Jézusban van, és „tanúságot tesz” róla. A Szentlélek teszi jelenvalóvá Krisztust. A pünkösd olyan, mint az örömhírvétel, az Egyház pedig olyan, mint Szűz Mária. Gábor arkangyal megjelenik Máriánál és hírül adja, hogy a Megváltó édesanyja lesz. Hogyan lehetséges ez? Kérdezi Mária. A Szentlélek közreműködése által, a Szó, az Ige testet ölt az Istenanyában. Pünkösdkor is, a lángnyelvek formájában megjelenő Lélek, megjeleníti az Igét, s akik befogadják, Isten népévé, Krisztust követők közösségévé, azaz Egyházzá lesznek. Ne feledjük Szent Iréneusz szavait:”Ahol az Egyház, ott az Isten Lelke is, és ahol az Isten Lelke, ott az Egyház és egész kegyelme.”

Pünkösdkor ünnepeljük a bábeli zűrzavar ellencsodáját. Mert míg az emberi gőg, nagyravágyás, hírnév, az egy nyelvet beszélő emberiséget megosztotta és szétszórta, addig a Szentlélek kiáradása egyesítette a különböző nyelveken beszélőket, hogy egy nyelvet értőkké legyenek. A Bábel zűrzavarát, de sokszor éltük újra! Egy nemzetet alkotunk, de „sok nyelven” beszélünk, sokféleképpen gondolkodunk. Örökösen széthúzunk, perlekedünk, vádaskodunk, kárörvendünk,.. De jó lenne élni a pünkösdi csodát! Valóra válhatna a költőnek, Adynak a gondolata: „Golgota nem volna ez a földi élet, egy erő hatná át a nagy mindenséget. Nem volna más vallás, nem volna csak ennyi: Imádni az Isten és egymást szeretni.”

\s