Pünkösd után 3. vasárnap

Tegnap egyházunk Keresztelő Szent János születése napját ünnepelte. Az egyedüli szent, akinek Jézushoz és Máriához hasonlóan a földi születésnapjáról is megemlékezik az egyház. Maga Jézus adja meg a feleletet: asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Jánosnál. Miben rejlik a nagysága? Istentől kiimádkozott, magtalan szülők gyermeke, sőt apai és anyai ágon is papi sarjadék, de mégsem a papi hívatást választotta, hanem az Úr felkentje, nazírja, prófétája lett. Az angyal apjának, Zakariásnak így adta tudtára születését: „feleséged Erzsébet fiút szül neked és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” (Lk. 1.13-17.) A zsidó hagyomány úgy tartotta, hogy a Messiás elérkezését Illés próféta újbóli megjelenése fogja kijelenteni. Jézus azt mondta: Ha tudni akarjátok, Illés már eljött és Keresztelő Szent Jánosra mutatott. Az ószövetség utolsó prófétája, az Úr előhírnöke, a vőlegény barátja, a szentek legnagyobbja, s ezért a mai vasárnapon is helyet kap tisztelete a szertartásokban. A tegnapi ünnepen virágot, gyógynövényeket is szenteltünk, melyek illata betöltötte a templomot, akárcsak Keresztelő Szent János Isten iránti buzgalma a Jordán vidékét. Ne feledjük, Pál apostol nekünk is üzeni: a keresztények Isten jó illatai kell hogy legyenek ebben a világban.

Szent János ünnepe mellett, az egyház visszatér a soros, pünkösd utáni 3. vasárnap evangéliumához: Mt.6.22-33.

Megszívlelendő üzenetek: A test lámpása a szem. Tudásunk, ismeretünk nagy részét a látáson keresztül szerezzük meg. Vigyázzunk, mert nem minden ismeret épületes! Ami magánzóvá, önzővé, erőszakossá, vagy éppen szeretetellenessé tesz, az nem csak a lelket sötétíti el, de az életet is megmérgezi bennem és körülöttem.

Két Urnak nem lehet egyszerre szolgálni. Akinek mégis sikerül, arra azt mondják, kétszínű vagy köpönyegforgató. Inkább merjük önmagunk gyengeségeit felvállalni, mint lelkiismeretünk ellenében cselekedni.

Ne aggódjatok a holnapért. Nem arra kapunk bátorítást, hogy semmit sem kell tennünk, mert Isten tudja mire van szükségünk és mindent megad. Ellenkezőleg, tegyünk meg mindent, ami erőnkből telik, s majd Isten kiegészíti, amire még szükségünk van. Aki fél, mondja János evangélista, aki aggódik, abban még nem tökéletes a szeretet. Hogyan tehetünk ez ellen? Ne legyenek előítéleteink, fenntartásaink, elvárásaink embertársainkkal szemben, fogadjuk el őket olyannak, amilyenek. Gondoljunk arra, hogy mindenkiben egy istenarc van elrejtve, melyet fel kell fedeznünk. Éljük, gyakoroljuk velük a szeretetet, s megtapasztaljuk, hogy elmúlik bennünk a félelem és aggódás.