Pünkösd után 12. vasárnap

A mára előírt szentírási részletek közül, Pál apostol korintusiakhoz írott leveléről szeretnék elmélkedni: 1 Kor. 15.1-11.

Pál apostol azt állítja, hogy az evangélium, ha megtartják, vagy mondjuk úgy, megélik, üdvösségre vezet, hacsak nem elhamarkodottan lettünk hívőkké.

Velünk is gyakran előfordul, hogy elhamarkodottan hozunk döntéseket. Átvállalunk feladatokat és kiderül, hogy nem értünk hozzá. Bele kezdünk nagy dolgokba, aztán se türelmünk, se kedvünk nincs a befejezéshez.  Az elmúlt időszakban, többször is előfordult, hogy valakit felkértek keresztszülőnek, elvállalta, és meg sem volt keresztelve. Aki nem beszél idegen nyelvet, azt hiába kérem, hogy oktasson németre, vagy franciára, nem képes rá, mert nincs birtokában a tudásnak. Keresztszülő sem lehet az, aki nem él az egyházban.  Ilyenkor jön a kérés: kereszteljen meg atyám! Elhamarkodottan hívővé lenni nem szabad! Mindennek van érési folyamata. A gyümölcsöt zölden is megehetjük, de akkor az igazi ízét soha sem fogjuk megismerni. Kereszténnyé lenni is csak akkor érdemes, ha vágyakozom arra, hogy Krisztussal megismerkedjem, ha igaznak tartom, elfogadom életformáló igéit, ha döntést hozok, hogy ez az igazság vezeti életemet. Keresztszülőségért, egyházi esküvőért, szeretett szülő kedvéért ne keresztelkedjek meg, mert gyengesége leszek a keresztény egyháznak.

Pál apostol leveleiben igyekszik röviden, tömören megfogalmazni evangéliumának lényegét. A ma olvasott levélben ez így hangzik: Krisztus meghalt a mi bűneinkért, eltemették, feltámadt harmadnapon, és megjelent…   Bizonyára láttunk már olyan filmet, amikor a főhős megmentett egy életet, s ettől kezdve a megmentett, hálája jeléül, hozzá kötötte életét. Így járt Pál apostol is. Amióta a damaszkuszi úton találkozott a feltámadt Krisztussal, azóta tudja, hogy Krisztus meghalt a bűneiért, Krisztushoz kötötte életét. Közel 2000 év távlatából, milyen nehéz is a ma emberének elhinni, hogy Krisztus valóban feltámadt, de Pál apostol ma tanúként áll előttünk, aki felsorolta, hogy kik találkoztak a feltámadottal.  Tanúsága hitelt érdemel, mert egy kitalált személyért, csodákkal átszőtt meséért, nem kockáztatta volna oly sokszor az életét. Sőt hallhattuk hitvallását: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.” A kegyelem Isten ingyenes ajándéka. Nem érdemből van, amiért megdolgozunk, hanem Isten szeretetéből, amely képes volt az egyházüldöző Saulból, Isten választott edényét, Pál apostolt életre szólítani. Vegyük fontolóra, hogy a mi bűneinkért is maghalt és feltámadt Krisztus, és szeretné, hogy Pál apostolhoz hasonlóan, mi is hozzá kötnénk az életünket.