Pünkösd után 13. vasárnap

A hétvégén megszólaltak az iskolák csengői, elkezdődött a tanítás. A keleti egyház is, a diákokkal egy időben nyitja meg a liturgikus évet. Hiszen az ószövetségben és a természetben is ősszel kezdődött az újév, illetve a hagyomány úgy tartja, hogy Jézus is ekkor kezdte meg nyilvános működését. Az újesztendő első vasárnapján, Pál apostol korintusiakhoz írott befejező intelmeit olvastatja fel az egyház: 1 Kor. 16.13-23.

Az intelmekről mindig édesanyám jut eszembe. Amikor kicsik voltunk és neki nagy bevásárlásra kellett mennie, mindig maga elé állított minket és kezdte az eligazítást: a kaput idegennek ne nyissátok ki; a gáztűzhelyt ne kapcsoljátok be; ne civakodjatok, szépen játszatok. Mindig adott feladatot is: ki kellett fejteni a babot, leszedni az uborkát, paradicsomot, meggyet, cseresznyét. Meg kellett kapálni a fák alját..  Akkor az intelmeket tehernek, unalmas ismételgetésnek éreztem, ma már tudom, a féltés, az aggódás, a törődés, a szeretet jele volt.

Pál apostol is, az általa alapított gyülekezetekre úgy tekintett, mint gyermekeire, akiknek életet adott a Krisztusban. Persze hogy aggódott, amikor a korintusiak felől azt hallotta, hogy szakadás támadt közöttük, hogy pártokra oszlottak, hogy egyesek erkölcstelen életet folytattak. Rögtön írta a levelet, melyben kért, buzdított, lelkükre beszélt. Az egyházközséghez intézett intelmeit, azt gondolom, mi is megszívlelhetjük.

Legyetek állhatatosak a hitben! De sokszor találkozunk a hit hajótöröttjeivel, akik egy gyógyíthatatlan betegség, egy tragikus haláleset, az örökös szegénység, nélkülözés, vagy az egyházban való csalódás, megbotránkozás folytán érthetetlenül kérdezik: Ha Isten van, hogyan engedheti ezeket? A hit erős bizalom, ráhagyatkozás az Istenre. Akinek fáj az élet, az nem tud ráhagyatkozni, nem tud benne hinni. Pedig azon nem ártana elgondolkodnunk, hogy Istenben nincs semmi rossz. Isten nem küld nyomorúságot, betegséget, szenvedést, halált az emberre. Ő Krisztusban megmutatta, hogy szereti mindazt, amit alkotott. A rosszul használt emberi szabadság az oka, a bennünket körülvevő rossznak. A lelki békét az Istennel való kiengesztelődés adhatja meg. Pál apostol tőlünk is kéri: legyetek állhatatosak a hitben!

Végezetül Pál apostol a korintusiaktól kér még egy dolgot: Álljanak rendelkezésére Sztefánász háznépének, akik a szentek szolgálatára adták magukat. A szentek szolgálata, a szegények, özvegyek, árvák szolgálatát jelentette.

Augusztus 10.-én emlékeztünk meg Szent Lőrinc vértanúról, aki II. Sixtus pápa főszerpapja és egyben kincstartója is volt. Amikor Déciusz császár a pápát lefogatta, Lőrinc az egyház kincseit elrejtette, a pénzt pedig szétosztotta a szegények között. Amikor őt is elfogták, és követelték tőle az egyház kincsét, három nap haladékot kért, hogy előteremtse. Az idő leteltével, a város szegényeit gyűjtötte össze a császár elé, rámutatva, hogy ők az egyház kincsei. Ma szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a szegények inkább terhei, mint kincsei a társadalomnak. Pedig Pál apostol nekünk is üzeni: Álljatok rendelkezésére Sztefánász háznépének, azaz segítsük a karitászt, a szeretet szolgálatokat, segélyszervezeteket, hogy ők is szolgálhassák a szenteket.