Pünkösd után 14. vasárnap

Keresztfelmagasztalás előtti vasárnap

Bizonyára sokan olvastak már arról, hogy 326-ban nagy Konstantin édesanyja, szent Ilona találta meg Krisztus keresztjét. A szent sír fölé templomot építettek, melyet 335. szeptember 13.-án felszenteltek és másnap ünnepélyesen elhelyezték benne az életadó keresztet. Egyházunk szeptember 14.-én a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét tartja, s erre való tekintettel, már a mai vasárnap evangéliuma is az ünnepre hangol minket: Jn. 3.13-17.

A pusztában felemelt rézkígyó. A 40 éves pusztai vándorlás során Izrael népe a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé vette az irányt, hogy megkerülje az erősnek vélt Edom országát. Útközben azonban elfogyott a nép türelme és így beszélt Isten és Mózes ellen: ”Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból?  Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.” Ezért mérges kígyók támadtak a népre és sokan életüket vesztették. Mózeshez siettek és kérték: „Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el tőlünk a kígyókat! Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.”

Az Emberfia, azaz Krisztus, a rézkígyóhoz hasonlóan felemeltetett a keresztfára és aki feltekint rá, az életet, mégpedig örök életet nyer. Miként lehetséges ez? Úgy, hogy ez a kereszt, a kiengesztelődés oltárává lett. Miként a bárány vére tisztává tette Izrael népét, úgy az Isten Bárányának, Krisztusnak kiomló vére tisztává tette az egész emberiséget. Vére által eltörölte vétkeink adóslevelét, kiengesztelt bennünket az Atyával és keresztje által megnyitotta számunkra az édenkert ajtaját.

Szent János evangélista azt írja: „Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.” (Jn.3.17.) Néha rajtakapom a felnőtteket, amikor Istennel riogatják gyereküket. „Látod milyen rosszat tettél, meglásd, Isten megver érte!”Ha történt valami: „Látod az Isten megbüntetett!” Vagy előfordult az is, amikor valaki azt mondta: „Nekem olyan sok, vagy nagy bűnöm van, hogy azt még Isten sem bocsátja meg.” A helytelen istenismeret miatt hajlamosak vagyunk Istent ítélő bíróként beállítani, aki a rosszat bünteti, a jót jutalmazza. A tékozló fiú történetén keresztül, Jézus bemutatja  az Atya igazi „arcát”: Ő irgalmas és emberszerető, aki mindig vár ránk, aki örül a találkozásnak, aki Egyszülött Fiát is azért küldte, hogy üdvözítse a világot, azaz, hogy megossza isteni életét a világgal. Véssük szívünkbe az evangélium legszebb sorait: „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” (Jn.3.16.)