Pünkösd

Meghívó

„Pünkösd ünnepét, a Szentlélek eljövetelét, az ígéret beváltását és reményünk teljesülését, a nagy és drága szentséget üljük ma, s ezért énekeljük néked; Mindenek alkotója, Uram, dicsőség néked!” (Alkonyati istentisztelet)

 

 

 

Szeretettel meghívjuk, Önt és kedves családját június 4.-én, pünkösd vasárnapján,

templomunk születésnapi ünnepségére.

 

 

PROGRAM

1000 Reggeli istentisztelet (utrenye)

1530 Ünnepi liturgia: Igét hirdet Bíró István makói parókus

1700 megvendégelés

1730 Vivaldi Keresztény Kamarazenekar hangversenye

“Virágos május, ó Isten hozott, Szűz Mária magának választott.”

 

A népi bölcsesség a májust, virágos hónapnak nevezte el, s valóban, ha megfigyeljük, az előző hónapokat inkább a rügyfakadás, levélbontás, az utána levőket pedig a termés születése, növekedése, érése jellemez, a májust azonban a virágzás. Bizonyára nem véletlen, hogy e hónap első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat is, mert azt a szeretetet és hálát, amit érzünk irántuk, akadozó nyelvünk nem mindig tudja kifejezni, de a májusi virág, beszél helyettünk.

Ebben a hónapban a katolikus Egyház különös tisztelettel (nem imádattal) fordul Jézus édesanyja, Mária felé. Odahaza „értékes kincseinket” megbecsülésünk jeleként, szépen megmunkált, díszes tárolókban őrizzük, mennyivel inkább érdemel megbecsülést az a személy, aki az emberiség legértékesebb kincsét, magát Jézust hordozta. Sőt, tiszteletünk ennél tovább terjed! Ő, aki az Úrnak szolgáló leánya, aki Isten Igéjét szívében forgatta és el-elgondolkodott rajta, aki Jézus első csodájánál, a kánai menyegzőn meglátta a szükséget és segített a fiatal páron, aki végig kísérte Jézust tanító útján, egészen a keresztig, aki mennybemenetele után is, együtt imádkozott az apostolokkal, ő a mi pártfogónk, égi közbenjárónk.

Mária tiszteletére ezért ebben a hónapban a Paraklisz imádságát végezzük. Az elnevezés a görög paraklészisz szóból ered, melynek jelentése: vigasztalás, kérés, segítségül hívás. Szerkezete a reggeli istentiszteletet követi, vagyis tropárok,(verses himnusz) kánon, evangélium, a dicséret énekei, könyörgések és egy záró imádság. Bizonyára azért áll szívünkhöz oly közel ez a szertartás, mert amikor hitünkben meggyengülünk, mikor az élet harcaiban alul maradunk, reménységet sugároznak például ezek a sorok: „Mindazokért imádkozol, ó jóságos Szűz Mária, kik hittel menekülnek erős védelmed alá, mert Isten előtt hatalmasabb közbenjárónk nincsen, ki minden bajunkban mentene bennünket. Azért mi, sok bűnnel terhelt szolgáid, hozzád esedezünk: magasságbeli Istenünknek Anyja, ments meg minket minden bajunkból, mint a te tisztelőidet.”

A történelem során, sok ország királya borult már le Mária lábai elé, s ajánlotta országát égi oltalmába, pártfogásába. Tehetetlenségünkben, nehézségeinkben mi is csak az ég felé tudunk tekinteni, tudván, hogy ki „általa kérte az Istent, senki el nem hagyatott..” Ezért valljuk és ígérjük: „Nem hagyunk el téged, Királynőnk, ki mindig megőrzöd szolgáidat minden bajtól, mert te vagy a mi vigasztaló oltalmunk és védelmünk, egyetlen áldott.”

Kenethozó asszonyok vasárnapja

A húsvét és pünkösd ünnepei közt éppen ötven nap van, melyet görögül pentakoszténak mondunk. Ebbe az időszakba eső vasárnapok elnevezése is innen ered. Ötvened első vasárnapja a húsvét, második vasárnapja Tamás vasárnap, ma pedig a harmadik vasárnapot a kenethozó asszonyokról nevezte el az egyházunk, melyre Márk evangéliuma adja a magyarázatot. Mk. 15.42-16.8.

Mielőtt a kenethozó asszonyokról elmélkednénk, érdemes figyelmet fordítanunk az arimateából való Józsefre, a nagytanács tekintélyes tagjára. Ismerte a saját maguk alkotta törvényt, hogy kizárassék a gyülekezetből az, aki Jézust Krisztusnak, fölkentnek ismeri el. Továbbá, a tanács istenkáromlónak kiáltotta ki a názáretit, a gonosztevők közé sorolták, mely nem csak a szégyenletes keresztet, hanem a halál utáni végtisztességet, a méltó temetés tilalmát is jelentette. Ezért kérte el József Pilátustól a testet, hogy emberhez méltó temetésben részesítse. Figyelemre méltó a tette. Meg meri fogalmazni  a nagytanácsban az ellenvéleményét, Krisztus iránti tisztelete többet ért számára, a zsidó törvények előírásainál, mert a lelkiismerete szavát követte. De sokszor gyötrődünk mi is a hallgatás és a kimondás között. Mikor teszünk jót? Ha családban, munkahelyen, baráti környezetben mindig kimondjuk, amit gondolunk, amit igaznak tartunk, vagy pedig hallgatunk, mert nem akarunk senkit megbántani, nem akarjuk a nehezen kivívott állásunkat, baráti kapcsolatunkat elveszíteni.  Egy jó közösség azt gondolom, mindent képes elviselni, még a nézetkülönbségeket, a kimondott igazságokat akkor is, ha azok fájnak. De ne feledjük, a lelki nyugalom, a lelki béke minden áldozatot megér.

Most pedig fordítsuk figyelmünket a kenethozó asszonyokra. Mária és Szalóme a tanítványok, Jakabnak az Úr rokonának, az idősebb Jakabnak és Jánosnak édesanyjai voltak, Magdolna pedig egy ördögtől megszállt beteg, akit Jézus meggyógyított. Mindhárman Galileából származtak. Bizonyára sokszor elkísérték Jézust és apostolait tanító, vagy éppen ünnepi zarándokútjukon, mint ahogyan ezen az utolsó húsvéti zarándoklaton is. És amíg a férfiak szétrebbentek, rejtőzködtek, addig ezek az asszonyok, távolról ugyan, de végig kísérték Jézus szenvedését, kereszthalálát. Már hazafelé menet megvásárolták az illatos keneteket, hogy az ünnep elmúltával visszatérjenek a sírhoz, és asszonyi alapossággal mindent elrendezzenek. Talán nem véletlen az, hogy a kereszténység legnagyobb titkát, a feltámadást, éppen ők tudták meg leghamarabb. Bár félelmükben elfutottak, de nem kértek jeleket, hogy láthassák, tapinthassák Krisztus sebeit, mint Tamás, ők hittek az angyal szavának is és továbbadták az evangéliumot. A templomba járók többségét ma is az asszonyok alkotják. Nem túlzás, ha azt mondom, nélkülük haldokolna az egyház. Ma értük imádkozunk, hogy hitükkel, Krisztus követésükkel, a második és dicsőséges eljövetelig, életben tartsák az egyházat.

Tamás vasárnap

Húsvét győzedelmes ünnepe után, negyven napon keresztül mindig a feltámadt Krisztussal köszöntjük egymást és aki fogadja, aki érti, hitvallást tesz, mert azt feleli: Valóban feltámadt!  A húsvét utáni 5 vasárnap evangéliumai vagy a feltámadott, vagy a tanító Krisztussal való egy-egy találkozásról szólnak. És ahogyan a mindennapi életben, a másokkal való találkozás nyomot, emléket hagy bennünk, a Krisztussal való találkozások sem nyomtalanok, hitre ébredéssel, tanúságtétellel járnak. Nézzük a mai vasárnap evangéliumát, kivel is találkozik Krisztus. Jn. 20.19-31.

A hét első napján, vagyis vasárnap, feltámadásának estéjén tanítványaival találkozott. Meglett férfiak, s mégis úgy viselkedtek, mint a félős gyerekek, akik magukra zárják az ajtót, ha elmegy otthonról a szülő. Félelmük nem alaptalan. A zsidók között kihirdették, hogy aki Jézust Krisztusnak meri vallani, azt kizárják a zsinagógából, a zsidó vallásos közösségből. Amikor pedig azt látták, hogy Jézussal csúfos módon, mint gonosztevővel elbántak, keresztre feszítették, bizonyára arra gondoltak, hogy a Mester követőivel is le fognak számolni, hogy írmagja se maradjon Izraelben ennek a tanításnak. A félelem pedig megöli a lelket. Jézus, amikor megjelent, ezt a félelmet oldotta fel bennük: Békesség nektek. Aztán pedig a kitörő öröm lett úrrá rajtuk, s azért kellet csendesíteni őket: Békesség nektek. A fiatal szerelmeseknél figyelhetjük meg, hogy rózsaszín ködben élik az életüket: Röpdösnek az örömtől, lelkesültek, vidámak, bohók, minden szép, minden jó. Aztán amikor felszáll a köd, kitisztul a kép, rádöbbennek, hogy nem is ismerik egymást, nem egymáshoz valók és szétválnak. Az áldozatos, küzdelmes, szeretettől átjárt élet, hitelesebben beszél a hitről, mint a lelkesült öröm. A tanítványok hiába mondták apostoltársuknak, Tamásnak, talán lelkesülten: Láttuk az Urat, nem volt tanúságtételüknek átütő ereje. Fontos üzenet, hogy amit nem meggyőződésből teszünk, az meglátszik rajtunk. Amit nem birtokolunk, azt nem is tudjuk átadni.

Nyolc nap múlva Jézus találkozott Tamás apostollal is. A hitetlen jelzővel ruháztuk fel őt, pedig Tamás hitt az Istenben, számára csak a feltámadás volt irreális. Az emberek többsége már csak ilyen, amit látunk, érintünk, ízlelünk, szagolunk, hallunk, az a valóság. Pedig, ha azt mondom gondolat, szeretet, az imént említett érzékszervekkel nem lehet érzékelni. De ha kimondom, versbe öntöm, regénybe formálom, lefestem, mindenki megismerheti a létezésüket. Ki látja a virágok, cserjék, fák belső életét? Pedig milyen nagy mozgás zajlik bennük. Fényből ruhát szőnek, ásványi elemeket átalakítva táplálkoznak. Viszont látjuk virágzásukat, növekedésüket, fogyasztjuk gyümölcseiket, ezért következtetünk a belső életre. Isten világa is, a testi érzékekkel nem fogható valósághoz tartozik. De a Biblia beszél róla, Krisztus igazolta, a bennünk lévő lélek pedig újra és újra felfedezi. Ezért üzeni ma nekünk is Krisztus: Boldogok azok, akik nem látnak, és mégis hisznek.

Húsvét

Ma a keresztény egyház legnagyobb ünnepére, az ünnepélyek ünnepélyére, a húsvétra virradtunk. A szentliturgiára pászkás kosarakkal sorakozunk fel, mert sikerrel megfutottuk a böjt küzdelmes versenypályáját, s most megszenteltetjük a húsvéti bárányt, sajtot, túrót, és egyéb finomságokat, s ünnepi asztal mellett vesszük ismételten magunkhoz. Innen ered az ünnep elnevezése: húsnak a vétele, azaz húsvét. De természetesen ez csak része, de nem a lényege az ünneplésnek. A húsvét titkát az ünnepi tropár, himnusz tárja elénk: Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” A húsvét, Krisztus feltámadása, győzelmi nap lett.  Ahogyan az ünnepi ikon ábrázolja: Krisztus alászállt a poklokra, a halál urát megkötözte, a foglyokat letartó börtönök zárait, bilincseit összetörte, Ádámot és Évát kézen fogva, kivezette a halál birodalmából. Ettől a naptól kezdve a bűn többé már csak meggyengíteni képes, de legyőzni nem. Sőt a bűnnek fullánkja, a halál sem tarthat meg sajátjának, mert Krisztusban új életre ébredünk.

A mai napon egyházunk több nyelven olvassa fel az evangéliumot, hogy minden nemzet az anyanyelvén hallja és értse, a bűn, a halál rabságának vége lett. De furcsa mód, nem az üres sírról szóló beszámolóval, vagy Krisztusnak tanítványai előtt való megjelenésével adja tudtunkra ezt az örömhírt, hanem szent János prológusával, bevezetőjével: Jn. 1.1-18.

Jézust Igének nevezi János evangélista, aki által minden lett. Húsvéttal egy új teremtés vette kezdetét. Benne élet volt, de érdekes módon, nem a görög biosz szót használja, hanem a dzóét. A biosz a növekedésre, az életben maradásra, a fajfenntartásra irányul. A dzóé isteni élet, mely az emberek világossága.

A minap egyik újságban megdöbbenve olvastam, hogy Magyarországon közel 20 ezer ember drogfüggő, 800 ezer ember pedig alkoholista. S ami szívfájdalom, hogy ezek az emberek nem csak a saját életüket teszik tönkre, hanem az őket szerető családok életét is ellehetetlenítik. Ugyanakkor egy adott közösségre, a társadalomra is nem kívánt terheket raknak. Milyen jó lenne őket Krisztushoz elvezetni, hogy világosság támadjon bennük és megértsék, hogy elrontották az életüket, pedig ennél sokkal többre hivatottak.

Húsvét ünnepén nem árt, ha lelkünkbe véssük, ez a nap nem pusztán egy emlékezés, hogy mit tett értünk Jézus, hanem a mi személyes húsvétunk, a mi személyes feltámadásunk is. A böjt lemondásai, önmegtartóztatásai, felajánlásai, arról szóltak, hogy szobrászhoz hasonlóan formáztuk magunkat, hogy ma mi is elmondhassuk: Tegnap veled temetkeztem el Krisztus, eltemettem hibáimat, gyengeségeimet, bűneimet, hogy ma veled ébredhessek, a feltámadóval.

Nagyböjt 5. vasárnapja

Nagyböjt 5. vasárnapja- április 2.

Az utolsó böjti vasárnaphoz érkeztünk el, hiszen a héten, pénteken véget ér a 40 napos böjt, de a bűnbánati időnek még nincs vége. A Lázár szombat, virágvasárnap és a nagyhét küzdelmei még előttünk vannak. A mára előírt evangélium: Mk.10.32-45.

Sokan elgondolkodtak már azon, hogy Jézus miért éppen ezt a 12 apostolt választotta ki segítőtársául. Galileai halászt, vámost, zelótát. Nincs közöttük farizeus, írástudó, egyházi szolga, se levita, se pap. Arról nem is beszélve, hogy nem csak az egyszerűség jellemezte őket, de hadilábon álltak az imádsággal, a hittel, nem mindig értették Jézus példázatait, s gyakran előbukkantak emberi gyengeségeik is. Versengtek egymással, ki nagyobb közöttük, a mai evangéliumból pedig hallhattuk, Jakab és János hatalomra vágytak. És Jézusnak így is kellettek. Pál apostol korinthusiakhoz írott levelében írja: „Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyenge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megszégyenítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. (1Kor.1.26-29.) A tanítványok bármennyire egyszerűek is voltak, vagy gyenge jelleműek, Jézus ügyének végére, az isteni kegyelem átformálta őket. Ők is kiitták a szenvedés poharát, és János apostol kivételével, mindannyian megkeresztelkedtek Krisztus keresztségével, azaz vértanúságot szenvedtek.

A böjti időszakban előttünk is feltárulnak gyengeségeink, főképpen, ha kezünkbe vesszük az imakönyvek lelki tükreit. A főbűnökkel kapcsolatosan például ilyen kérdésekkel szembesülünk:” Gőgös, kevély voltál-e? Megvetettél-e másokat? Kapzsi, anyagias voltál-e? Szomorkodtál-e? Irigykedtél-e mások testi-lelki javai miatt? Rászorulókkal szemben zsugori, szívtelen voltál-e? Haragos voltál-e? Haragot tartottál-e? Erre okot adtál-e? Megbékéltél-e, megbocsátottál-e másoknak? Lusta, rest voltál-e a jóra, kötelességeid teljesítésére? Elfecsérelted-e haszontalanul az időt? Terheli-e még valamilyen bűn a lelkiismeretedet? „ (Emeljük föl szívünket imakönyv)

Tudjuk, nincs olyan ember, aki tökéletes lenne. Aki él, az vétkezik is. Egyszer egy idős pap bácsi ment a börtönbe, hogy a fogvatartottakkal közösen imádkozzék. Amint a kijelölt terembe lépet, megbotlott és a rabok kinevették. Ő pedig így kezdte prédikációját: „Barátaim, én azért jöttem el hozzátok, hogy elmondjam, az ember életében sokszor elbotlik, de tudjunk mindig felkelni!”

„Saját testem hajlékát megfertőztetve viselem”

„Saját testem hajlékát megfertőztetve viselem”

Február 27.-én egyházunkban megkezdődik, a húsvétot megelőző 40 napos böjt. A lemondás, az önmegtartóztatás, a több jótett és imádság időszaka. De ne feledjük, nem az eszközön van a hangsúly, hanem a célon. Miért is böjtölünk? A reggeli istentiszteletben, az utrenyében, így imádkozunk: „A bűnbánat ajtaját nyisd meg nékem életadó Urunk, mert az én lelkem virraszt a te szent hajlékodban, mert saját testem hajlékát megfertőztetve viselem, de mint irgalmas, a te jóságos kegyelmeddel tisztíts meg engem!”

Az ember szervezetében, amikor apró élőlények, például gombák, vírusok elszaporodnak, fertőző betegséget, himlőt, influenzát, kanyarót.. okoznak. Ártalmuk különféle, a vírusok felélik az egészséges sejteket, vagy éppen a baktériumok egy része mérget termel, szervezetünk pedig lázzal, gyulladással válaszol.

Gondoltunk-e arra, hogy a bűn is, a parányi élőlényekhez hasonlóan, láthatatlan módon behálózza az emberi szívet, feléli életigenlő energiáját és mérget: életuntságot, megosztottságot, erőszakot, gyűlöletet,.. termel. A böjt annak felismerése, hogy saját testem hajlékát, a bűn által, megfertőzve viselem.

Olvastam egy párizsi orvosról, aki fekete diftériában elveszítette unokáját. Eltökélte, addig nem nyugszik, míg le nem győzi ezt a betegséget. Laboratóriumába bezárkózva, Louis Pasteur-el közösen, lázasan kutattak. Született egy elgondolás, melyet csíra-elméletnek neveztek el. Ez abból állt, hogy kitenyésztették a fekete diftéria baktériumát és 20 gyönyörű lovat megfertőztek vele. Az állatok sorra belázasodtak és egy kivételével mindegyik elpusztult. Az életben maradt ló legyőzte a lázat, a fertőzést. Ekkor Dr. Ruh, az orvos, fogott egy nagy pörölyt és halálos ütést mért a szép ló szemei közé. Leszívták az összes vért és rohantak a kórház csecsemőosztályára, ahol 300 fertőzött gyereket oltottak be a győztes ló vérével. Három kivételével mindannyian életbe maradtak.

A bűn fertőzésétől minket is a győztesnek, Jézus Krisztusnak vére mentett meg a keresztfán. Ezért vár ma is az egyház a szent hajlékba, hogy megnyíljék bennünk a bűnbánat ajtaja, hogy Krisztus jóságos kegyelme újra tisztává tegyen.