Pünkösd után 15. vasárnap

Szeptember 14.-én Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét tartottuk, és még egy héten keresztül tart a megemlékezés. Így a mai vasárnap is része az ünnepnek. A mára előírt evangélium: Mk.8.34-9.1.

Mindennapjainkban sokszor találkozunk a kereszttel: templomok tetején, autók visszapillantó tükrein, lakóházakban, útszéleken, temetőkben… Elgondolkodtunk-e, hogy miért vesszük körül magunkat éppen ezzel a jellel? A keresztény ember számára, az egykoron szégyenletes fa, az elvetemült gonosztevők jussa, az üdvösség fája, a szabadulás fája lett. Jézus Krisztus, mint húsvéti bárány feláldozta magát a kereszten, és ahogyan a bárány vére eltörölte Izrael bűnét, úgy törölte el, úgy békült meg Isten is, Krisztus vére által a világgal. Ami azt jelenti, hogy van bűn a világban és lesz is, de Krisztus által mindig van megbocsátás, mindig van szabadulás és lesz üdvösség is.

A kereszt az erőtlenek ereje. Az Emberfia a kereszten nem hívja segítségül az angyalok seregét, hogy kiszabadítsák a katonák kezéből. Nem tesz csodát sem, pedig leszállhatna a keresztről. Elviseli a szidalmazók, gúnyolódók arcátlan viselkedését. Az Emberfia gyengének, erőtlennek bizonyul, de húsvét hajnalán megmutatja a dicstelenségből született dicsőséget, az erőtlenségből született erőt.

A kereszt a szeretet jele. Bár a mennyei Atya tudta, hogy Fiát, az örököst nem fogják megbecsülni, hogy megölik és kivetik a szőlőből és mégis elküldte. Amikor az igazért, az igaz ügyért is ritkán áldozzák fel magukat, Krisztus az Isten tagadó, káromló emberért is meghalt, hogy megmutassa, Isten, emberi értelemmel fel nem fogható szeretettel szereti az embert.

A kereszt a mi útjelzőnk. A vízszintes szárát Krisztus vállaira tették és súlyos terhe alatt tette meg az agykoponyák hegyéhez az utat. A mai evangéliumban azt hallottuk, hogy mindenkinek fel kell vennie saját keresztjét. Vagyis nem lehet mindig kibújni az élet terhei alól és engedni, elnézni, hogy mások vigyék helyettem. Ne feledjük, hogy Isten erőnkön felül sohasem hagy megkísérteni. A kereszt függőleges szára az ég felé mutat, hogy jelezze, mindig kapunk fentről erőt is keresztjeink hordozásához.

Szomorú jelenség Nyugat-Európában, hogy az iskolák tantermeiből eltűntek a keresztek, mert sértette vallásos csoportok érzékenységét. A napokban valaki azt nyilatkozta, hogy az utcán a nyakából kitépték a keresztet. A kereszténység ősi hitvallása az, hogy ragaszkodjunk a kereszthez, mert aki feltekint rá, az Isten megbocsátó szeretetét érezheti és azt a megerősítést, hogy Isten erőnkön felül soha nem hagy bennünket megkísérteni.