Szegedi kirándulás

Szolnokon kicsit borús, kicsit hűvös volt az idő, de ez nem riasztott el bennünket a szegedi kirándulástól. Harmincan vágtunk neki az autóbuszos útnak.

Elsőként a Lechner téri görögkatolikus parókián tettünk látogatást, ahol az esperes atya szíves szóval, megvendégeléssel fogadott.

 Ezt követően átmentünk a felszentelt hajlékba,

s a közös imádság után hallhattuk, hogyan került a görögök gondozásába ez a fogadalmi kápolna, s hogyan lett Szent Rozália, a lehetetlen ügyek védőszentje, e közösség patrónája.  Második állomásunk helyszíne a fűvészkert volt.

Bár a rózsakerten erősen látszott, hogy az ősz szerelmes csókjával megérintette, de a környező fák sokszín levele, a napfényes idő, kárpótolt bennünket.

A hagyományőrző csoportunk jelenlévő tagjai, talán a kelleténél többet időztek a fűszernövények kertjében, mert egyesekre meglepetésszerűen hatott, hogy az otthon főzéskor használt fűszerek, a valóságban egészen másak is lehetnek.  Az üvegházak dús növényzete, a kaktuszok sokasága azt éreztette velünk, mintha őserdőben, vadregényes tájakon jártunk volna.

  A természet szépségét megcsodálva, visszatértünk a belvárosba, s rövid sétánk során, az emberi kéz alkotásaiban is gyönyörködhettünk, mint például a dóm, a szerb ortodox templom, melyeket belülről is szemrevételeztünk.  

Az idő hamar elröpült, a busz előállt, indulnunk kellett haza. A vidám beszélgetések, a nótázásba áthajló esti utazás, biztos jele volt annak, hogy mindenki jól érezte magát.

Szkiba Tibor