Előbb-utóbb arra a felismerésre juthatsz, hogy vannak helyzetek, amikor hiányzik az élettapasztalatod és tudásod a megfelelő döntések meghozatalához. És mennyire szeretnél ilyen helyzetben valakihez fordulni, aki segít, tanácsot ad és vezet az helyes úton. Ezért lehet szükség lelki atyára vagy gyóntatóra, aki jó esetben egy olyan pap, akinek lelkipásztori és élettapasztalata is van. Talán az egyházon kívüli ember azt válaszolja: fordulj pszichológushoz. De sajnos ez nem mindig csodaszer.
Először is, nem mindenki engedheti meg magának a pszichoterápiás foglalkozásokat, áraik finoman szólva is borsosak. Másodszor, az Isteni szeretet nélküli pszichológia van, hogy árt a léleknek, nemhogy használ. De egy pap más kérdés. Először is lelkipásztori oktatásban részesült, másodszor – és ami a legfontosabb – különleges kegyelemben, melyet felszentelésekor kapott, hogy segítsen másokat az üdvösség útján.
A gyónásról inkább az jut eszünkbe, hogy valakinek elmondunk valamit bizonyos tetteinkről, feltárjuk titkos múltunkat, melyet szégyellünk, s melyek terhelik lelkiismeretünket.
A bűnbánatról viszont az, hogy egy belső elmozdulás, ami áthatja a személyünket, mikor ráeszmélünk egyes cselekedetünk következményére vagy felelősségünk súlyára. És tényleg van olyan, hogy erőt tudunk venni magunkon és korrigáljuk, helyreállítjuk tetteink következményét.
A következményét.
De a tett már ott hagyta nyomát valakiben. Ha bocsánatot kérünk és lehetőségeink szerint igyekszünk megtenni is mindent, hogy a harmónia helyreálljon, a legtöbbször mégis az fordul elő, hogy a tüske már sebet okozott.
Borogatást adhatunk és ápolhatjuk a sértettet, de a seb marad.
Nagyon úgy tűnik, hogy a fizikai jóvátételen vagy a szellemi együttérzésen túl a teljes vagy valós gyógyulás más síkon is meg kell történjen.
És nem csak, akinél okoztuk. Legalább olyan fontos, hogy magunkkal mit tettünk.
Klasszikus példa, hogy a jogosítvány megszerzéséhez is autós iskolába iratkozunk és gyakorlott oktatóktól tanuljuk meg a vezetés alapjaihoz szükséges rutint (és az is igaz, hogy biztonságosan és megfontoltan csak sokévnyi vezetési órával a hátunk mögött rendelkezhetünk).
Amikor egy új útra lépünk, és egy ismeretlen feladatot kezdünk elsajátítani, juthatunk arra a következtetésre is, hogy ezzel csak önerőből tudunk megbirkózni, csak magunkra számíthatunk. De van, hogy tovább gondolkodva elbizonytalanodunk, honnan szerezzük a tudást, hogyan ne botoljunk el az úton és ne térjünk le a választott irányról?
Photo by Keisuke Higashio on Unsplash
Ami pedig a lelki életet illeti, különösen óvatosnak kell lennünk, mert a világ tele van kísértésekkel, figyelemelterelő – még ha sokszor jelentéktelen dolgokkal is, amelyek igyekeznek eltájolni minket a célunktól (ironikus, de humoros formában olvass csak bele C.S Lewis: Csűrcsavar levelei című könyvébe).
És hogy ez ne forduljon elő, ezért lehet szükségünk egy tapasztalt útmutatóra – egy lelki atyára. Akitől mindig, bármilyen helyzetben kaphatunk tanácsot. Leginkább a lelki fejlődésünkben, de sokszor hétköznapi kérdésekkel is fordulhatunk hozzájuk.
A legtöbb helyzetben a gyóntató és a lelki atya fogalmakat szinonimaként használjuk, de vannak, akik, mint például Remete Szent Theofán, egyszerűen úgy magyarázzák a különbséget, hogy a gyóntató az a pap, akinél gyónunk, míg a lelki atya az, akinek a tanácsait követjük.
Ha a lelki atyánk távol van, vagy mi magunk utazunk el, természetesen más papnál is gyónhatunk. Néha előfordulhatnak különleges helyzetek a lelki atyával való viszonyban, mint amikor a gyóntató és a hívő között nem csak lelki, hanem személyes kapcsolat is kialakul, ami a családi és személyes kapcsolatok mélyebb ismeretére épül. Ezért lehet, hogy nem a legmegfelelőbb döntés ez, mert így belső konfliktusba kerülhetsz. Más papnál is gyónhatsz, de fontos, hogy jól ismerd azt a papot, akinek a bűneidet bevallod, és meg kell beszélned vele, hogy szükséges-e azokat a bűnöket, amiket nála meggyóntál, a lelki atyáddal is átbeszélni.
Általánosságban azonban azt lehet mondani, hogy a gyóntató általában megegyezik a lelki atyával. A „gyóntató” kifejezés, mint sok más lelkiséggel összefüggő szó, többfajta funkciót is jelenthet. Kijelölhetnek valakit kizárólag a gyóntatásra, ami egyfajta papi szolgálatot is jelenthet: például egy kolostor gyóntatója, egy gimnázium gyóntatója vagy egy egyházmegye gyóntatója.
A Keleti Kódex (CCEO) pontosan meghatározza a feltételeket, hogy ki és milyen feltételek mellett gyóntathat (722. kán. 3.§). De jó tudnod azt is, hogy akit pappá szentelnek az még nem jár automatikus gyóntatási lehetőséggel. Már a jogi fogalmazásban is tetten érhető, hogy bizonyos jártasság minimum szinten elvárandó a fiatal papoktól is. Ez egyfajta megtanulható tudás, amiből egy bizottság előtt kell számot adni. De az életből vett tapasztalatok, a lelki vívódások és megpróbáltatások élményei még ezek után veszik kezdetét az ő életükben is. (A hagyományok szerint ezért lehetett csak bizonyos kor után valaki gyóntató a keleti egyházak egyes területein, nem pedig a 20-as éveinek közepétől.)
Ez egy nehéz kérdés. Először is el kell menned a templomba, és talán egy másodikba, harmadikba is, alaposan meg kell ismerned a papokat, beszélgetni velük, gyónni náluk, és kiválasztani azt, akivel a legjobban érzed magát, akiben igazán szeretnél megbízni, és aki a kérésedre maximális megértést mutat.
Miután választottál, egyszerűen menj oda , és kérd meg, hogy fogadjon lelki gyermekei közé. Leggyakrabban azt választjuk lelki atyának, akinek meggyónunk – elvégre ő az, akire már rábíztuk legintimebb titkainkat. És bár a gyónás Istennek szól és nem a papnak, mégis ő a tanú, és az, aki néha többet tud rólunk, mint legközelebbi rokonaink. És ez, látni fogod, hogy úgy kapcsol össze titeket, mint semmi más.
Azonban ne csüggedj, ha nem kapod meg azonnal a beleegyezését. Ez semmiképpen sem a bizalmatlanság vagy az elutasítás jele. A pap számára is nagyon fontos lépés, hogy valakinek lelki atyja lesz, mert úgymond „örökbe fogad”, lelki családjába, és felelősséget vállal üdvösségedért.
Photo by Mark McGregor on Unsplash
Ez ugyanaz, mint azt mondani: „Atyám, add nekem az egész életedet. Áldozd fel az idődet, türelmedet az ügyes-bajos lelki siránkozásaimért, de a nagy súlyt nyomó lelki terheimért is.” Úgy tűnik tehát, hogy a lelki atya keresésének Isten akarata szerint kell történnie, anélkül, hogy rákényszerítenénk magunkra és a másikra. A keresési folyamat során imádkoznod kell, kérve Istent, hogy segítsen és küldje el pontosan azt a lelki vezetőt, akire szükséged van.
Jó, ha azt is tudod, hogy egy tapasztalt pap, tiszteletben tartva a választásod szabadságát, lehetőséget ad, hogy jobban megismerd, és ha valami nem működik, egy másik gyóntatóhoz menj.
A legtöbb egyházatya egyöntetűen válaszol erre a kérdésre: havonta legalább egyszer.
De nincsenek szigorú szabályok. A szentségekben való részvétel nem egy rád nehezedő kötelesség, hanem a lélek szükséglete. Ahogy gyermekkorunkban minden gondunkkal, örömünkkel szaladtunk anyához és apához, úgy a hívő ember Istenhez fordul, hogy védelmet, támogatást, segítséget kapjon, vagy megköszönje az irgalmat. Így van ez a bűnbánattal is. Néha, ha valami rosszat tettünk, lelkiismeret-furdalás gyötör bennünket, amíg el nem jövünk és őszintén bocsánatot kérünk tettünkért. És a lelked azonnal könnyebbé válik, mintha valóban egy kő esett volna le róla.
Tehát úgy kell járni a gyóntatódhoz, mint egy orvoshoz – szükség szerint. És jobb, ha nem halmozod fel a bűnöket, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni azokat, vagy idővel nem is tűnnek olyan súlyosnak.
Ugyanakkor érdemes megérteni, hogy a lelki atya elsősorban kisérő az üdvösség útján, nem pedig mankó, amely nélkül egyetlen lépést sem lehet tenned. Néha túlzás, hogy az emberek tanácsot kérnek egy gyóntatótól az élet minden területén, beleértve a dolgok vásárlásától, a körmünk színéig.
Mi a különbség a pszichológus és a lelki atya között?
A pszichológus szó erős túlzást takarhat, amennyiben nagyobb jelentőséget tulajdonítunk neki, mint, ami valójában. Nincs olyan ember a földön, aki ismeri az ember lelkét, hisz még önmagunkról sem tudunk sok mindent, hogyan vállalkozhatnánk egy másik ember lelkének meggyógyítására? A legrosszabb, hogy a gyengénlátó vezetni kezdi a vakot. Csak Isten ismeri az emberi lelkek állapotát.
Tény, hogy az emberi tudományágak közül a lelki gyógyulás elősegítéséhez a pszichológia gyakorlati része segíthet megtámogatni a lelki megterhelések feloldozását. Van, hogy egy pszichológus konkrétabb segítséget nyújt, mint egy pap. De lássuk azt is, hogy a lelki atya az „örök élet” szempontjai szerint szemléli az utunkat, egy pszichológus az emberi élet rövidsége keretein belül gondolkodik. (nagyon ritka a pszichológus pap, vagy az olyan lelki atya, aki pszichológus diplomával és 25 év terápiás gyakorlattal rendelkezik.)
Internetes korunkban, amikor egyrészt a távolságok már semmit sem jelentenek, és mindenki bármikor kommunikálhat a másik féltekén tartózkodó személlyel, másrészt a személyes kommunikáció egyre inkább teret veszít, sokan törekednek „levelezés útján” lelki atyát találni. Sőt, néha ezt nem is amiatt történik, mert nem tudnánk elmenni a legközelebbi templomba, hanem éppen ennek a nagyon személytelen kommunikációnak a kísértése. Hiszen anélkül, hogy személyesen látnánk valakit, sokkal könnyebb a bűneinkről beszélni. És általában kényelmesebb: kiválaszthatjuk a megfelelő időpontot a beszélgetéshez és az egyes tetteinkről, bűneinkről szóló kifejezések átgondolásához.
Ráadásul sok pap aktív az interneten: saját csatornákat hoznak létre a YouTube-on vagy az Instagramon, oldalakat hoznak létre a közösségi médiában, így meglehetősen könnyű kapcsolatba lépni velük, és bármilyen kérdést feltenni. Sok laikus pontosan ezt teszi, és nincs ebben semmi bűn.
De ha belegondolsz, mennyivel szorosabb, a szó nemes értelmében barátibb, és mélyebb a személyes kommunikáció, ha nem csak általánosságban tud rólad és nem csak az intuícióira kell hagyatkoznia, hogyan élsz és mik történnek veled a mindennapokban. Ezért, ha lehetséges, mégiscsak jobb, ha van egy olyan lelki atyád, akivel személyesen tudsz találkozni és kapcsolatot tartani.
Igen, lehetséges. De meg kell értened, hogy a lelki atya nem egy ruhadarab: a rózsaszínt nem szerettem, a kéket fogom hordani – ő egy tanár, egy kisérő, egy közeli barát. És ahhoz, hogy barátokat válts, nagyon nyomós indokra van szükséged. Persze, ha nincs kölcsönös megértés lelkiatyáddal, akkor választhatsz másikat. Ehhez mindent át kell beszélned vele, mint korábban, és áldást kell kérned tőle. A papok általában megértéssel kezelik ezt, ezért ne félj, hogy megsértődik.
De nem szabad egyik lelki atyától a másikhoz rohannod, csak azért, mert nem igazán tetszett néhány tanács. Igen, néha a lelki atyák egészen mást mondanak, mint amit hallani szeretnél. Ugyanúgy, mint a szüleid, ha mondtak valamit kisebb korodban és akkor nem is, de most felnőttfejjel rábólintasz, hogy nekik volt igazuk.
Ki a sztarec vagy gerondasz?
A sztarec (szlávul idősebb, példás életű, öreg bölcs) vagy gerondasz (görögül öreg ember, szerzetes) már-már szent, Krisztus választott edénye, aki sokáig kolostorban élt, sok próbán és kísértésen ment keresztül, és személyes tapasztalatai alapján javasolhatja a lelki életben járatlannak, hogyan győzzék le egyik vagy másik kísértést. Isten akarata feltárul a sztarecek előtt, így tudnak gondoskodni az emberekről.
„Mi, „két lábon sántikálunk”, és nagy a valószínűsége annak, hogy tévedésbe esünk figyelmen kívül hagyva a vének tapasztalatait, és a ránk bízott lelket saját akaratunk szerint vezetjük. Manapság sok „fiatal öreg” kezdett megjelenni, akik szépen beszélnek, de önmagukban semmi lelki tapasztalat nincs.” – említi meg egy interjúban Вадима Григорьев a Szolbai Szent Miklós kolostor papja.
Fontos megérteni, hogy Isten az, aki áld, és nem a pap, aki Isten kezében csak eszköz.
Első alkalommal maga Jézus Krisztus adott nekünk példát az áldásra: „És kivezette őket a városból Betániáig, és kezét felemelve megáldotta őket” (Lk 24,50).
Szóval mi is kérhetünk áldást céljainkra, elgondolásunkra, tettünkre, ha az Istennek tetsző, vagyis nem mond ellent a parancsolatoknak, vagy fontos lehet az életszituációnkra nézve. Áldást kérhetsz bármely paptól vagy püspöktől, és természetesen a lelki atyádtól is. Ehhez csak tedd egymásba két felfordított tenyered, mintha vizet öntenének bele és mond: „Atyám, adj áldást!” vagy „Adj áldást, atya”, és hajtsd le a fejed a kereszt jele alatt, amelyet rád rajzol.
Előfordul, hogy az emberek túlzásokba esnek, és szó szerint mindenre megpróbálnak áldást kérni: boltba menni kenyérért, reggelit készíteni, stb. Ezekben az esetekben viszont elég egy rövid fohász.
A mi gyónásunk, ha konkrétan egy-egy bűntől való megszabadulásunk eszköze, hosszútávon inkább a lelki utunk egy állomása. A lelki úton van, hogy együtt haladunk másokkal, de a legtöbb esetben önmagunkat egyedül találjuk. Ekkor szükségünk van valakire, aki tanúságot tesz Isten előtt az utolsó ítéletkor, a bűnbánatunkról, a gyónásunkról és a segítségkérésünkről. A lelki tanácsok megfontolása és követése rendkívül személyes és belső munkát igényel részünkről. De a lelki atya, gyóntató és pap részéről szintén lelkiismeretes, Istennel átbeszélt és minket követő folyamatos imádságot takar.
A 40 napos böjti időszak utolsó harmada felé tartva a Feltámadásra és Szent Áldozás vételére készülve, ha még nincs lelki atyád vagy gyóntatód, akihez rendszeresen járnál, gondold át kit tudnál magadnak elképzelni, imádkozz érte és lépj oda hozzá…
Aktuális lehetőség országszerte nagyböjt 4. vasárnapjához kapcsolódva lelki beszélgetéssel és gyónási lehetőséggel!