Ha valaki a keresztség és a bérmálás szentségei révén kereszténnyé válik a keleti egyházakban, egy védőszent pártfogása alá kerül. De mi is pontosan a védőszent, és hogyan tudod megállapítani, ki az a szent, aki téged védelmez? Választhatod-e magadnak a védőszentet, vagy más dönti el helyetted? És miért is fontos, ha ismerjük és tiszteljük azt a szentet, akinek a nevét viseljük? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a cikkben.
A védőszent egy nemzet, egy nép, ország, régió, helyiség, mesterség, templom vagy személy közbenjárója és szószólója Isten előtt a mennyben. A korai egyház napjai óta a keresztények szinte minden területen segítségül hívták a védőszenteket. Már ekkor elkezdték az újszülötteket az apostolokról és a mártírokról elnevezni, hogy áldásukban részesüljenek. Így a védőszentek kiválasztásának gyakorlata a szentek életéről szóló elbeszélésekhez kezdett kapcsolódni.
Szent Miklós a tengerészek és hajósok védőszentjeként ismert, számos csodát tulajdonítanak neki ezen a területen. Emellett a görögkatolikus egyházak is őt tisztelik pártfogójukként. A Nyíregyházi Egyházmegye védőszentje szintén Szent Miklós, míg a Miskolci Egyházmegye védőszentje Keresztelő Szent János, a hajdúdorogi Főegyházmegye pedig Szent István első vértanú diakónust tekinti mennyei patrónusának.
Assisi Szent Ferenc, aki a természet szeretetéről volt ismert, a környezetvédők védőszentjévé vált. Továbbá Szent Mihály Normandia védőszentje, az orosz földön Szent Györgyöt (másképp kappadókiai vagy Győzedelmes nagyvértanú) tartják a mezőgazdaság és a szarvasmarha-tenyésztés védőszentjének, valamint ő Moszkva védőszentje is.
A védőszent, úgy tartják, hogy az ember szívének első dobbanásakor jelenik meg, és nem távozik az utolsó lélegzetvételig. A szenttel való kommunikáció a napi ima része. Hozzá lehet fordulni tanácsért vagy mélyen személyünket érintő kéréssel. Akár álláskeresésben, lelki problémákban, tanácstalanság, iskolai dolgozat, vagy a kertet fenyegető kártevők elleni védekezésben is segítséget kérhetünk tőle! Ugyanúgy, mintha valaki azt mondaná: „Van erre egy alkalmazás”, mi mondhatjuk erre: „Van ennek egy védőszentje!”
A védőszentek választásának, névfelvételének hagyománya a Római Birodalom uralkodása idején kezdődött. Sok nyilvános keresztény templom épült a szent vértanúk sírjai fölé, akiknek nevét az egyház akkor felvette. A mártír, akinek maradványai fölött a templom állt, azután a templom és népe „védnöke” és védelmezője lett. Idővel a keresztények templomokat kezdtek felszentelni más szent férfiak és nők tiszteletére. Egyesek mártírok, vértanúk voltak, mások nem.
Az egyházak (valamint régiók és országok) védőszentjeit jellemzően azért választják, mert a szentnek valamilyen kapcsolata volt az adott hellyel. Lehet, hogy ott hirdette az evangéliumot, ott lett eltemetve, vagy valaki megtalálta és gondoskodott a szent ereklyéiről.
Bári, Szent Miklós erklyéi
Egyházunkban ma is ezt a hagyományt folytatjuk, minden új templomot egy védőszentnek (vagy egy Krisztus, illetve Istenszülői ünnepnek) szentelünk. Egyes templomok védőszentjének (vagy más szentjének) ereklyéit is kitesszük a templomban, hogy a hívek, a parókusok imádkozzanak előttük, s tiszteljék őket.
(Nálunk a Szent Keresztből van egy ereklyedarabka a szentély bal oldalán lévő előkészületi oltárnál. Legközelebb Kereszthódoló Vasárnap (nagyböjt III. vasárnapja) lesz kitéve a templom közepére, illetve szeptemberben a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén, s hódolhatunk előtte.)
Hagyományosan egy magyar gyermek születésekor kap nevet, a nővérek a korházban megkérdezik az édesanyát milyen nevet írjanak az újszülött karszalagjára. De keresztnevet (=keresztelési nevet) lelki születése során kaphatná meg valójában, és védőszentjévé az a szent válik, akinek keresztelésekor a nevét kapta. Ebben az esetben egész életében ez lesz a „keresztény neve”.
A névadásnak persze van tradicionális, etnikai, identitást kifejező vonulata is. Magyarországon az elmúlt évszázadokban váltogatták a névadási „divatok” egymást. Mindezek alapja, hogy a név személyazonosságot hordoz és biztosít. Egyiptomban úgy vélték, hogy hordozza az ember jellemét. A görögök szerint a tulajdonságait írják le az embernek vagy a sorsát jelenítik meg.
Minden esetre a régi korok emberei nagy figyelmet fordítottak a névadásra és manapság is egyre inkább személyre szabott névadási megoldásokat keresnek. Egyházainkban is megfigyelhető bizonyos trendszerűség, mikor, melyik szentnek domborodik ki a tisztelete, de a keresztnév választásakor nem önmagunk személyiségében merülünk el, hanem egy már az Isten országában lévő szenthez kezdünk kötődni.
Persze vannak, akik életük későbbi szakaszában térnek meg. Ebben az esetben az egyén nyugodtan felvehet egy „keresztelési nevet”, miután felnőttként megkeresztelkedett. Ettől a pillanattól kezdve a pap a keresztségi néven hivatkozik rád. Ez megerősít, hogy Isten gyermeke és egyháza tagja vagy. Hallhatod a szentáldozáskor, a gyónás alatt, sőt a temetésén is, amikor a pap lelkünk üdvéért imádkozik.
Azok, akik életük későbbi szakaszában térnek meg/át, jellemzően nem használják keresztény nevüket a mindennapokban, hanem megtartják azt a nevet, amit korábban használtak. Az egyházban azonban használják keresztény nevüket, amikor részt vesznek az istentiszteleten és a szentségekben (különösen az Eucharisztiában) részesülnek, és amikor a pap vagy más keresztények imádkoznak értük.
A szentek tanácsai és segítségük különböző lehet. Néha az elmélkedés vezet el bennünket a helyes, de nem nyilvánvaló vagy egyszerű megoldáshoz, amit ők sugallnak, ezt nevezzük intuíciónak. Olykor a segítség a beszélgetőpartnerünk által véletlenül kimondott szóban rejlik. És időnként a védőszentünk segítsége egy „felülről jövő jelben” bontakozik ki.
Valójában nehéz pontosan megfogalmazni, hogy pártfogóink mi alapján határozzák meg a beavatkozás időpontját. Mindössze remélni és várni tudjuk az isteni segítséget. Ezért nagyon figyelmesnek kell lenned, és nem szabad elfelejteni köszönetet mondani szentednek. A szentek nem kérnek ígéreteket és áldozatokat cserébe a segítségükért, hogy előre „ledolgozd a kérésed árát”. A bizalmi, mély kapcsolathoz elég, ha egy őszinte, szívből jövő ima után egyszerűen csak köszönetet mondasz neki.
Fontos tisztázni néhány árnyalatnyi különbséget:
Gyakran a védőszenteket őrangyaloknak nevezik. Ez nem egészen helytálló. A szentek megpróbált emberek, akik megdicsőültek és nevük fennmaradt az évszázadok során a hitükhöz való hűségük, az emberek szolgálata, a gyógyítás és csodatetteik révén. Ellenben az angyal egy örök teremtmény, az Úr segítője. Előfordulhat, ha a gyermeket például Mihály főangyal tiszteletére nevezik el, ő egyben védőszent is lesz. Ráadásul angyal, olyan mintha a védőangyala, őrangyala lenne.
Az őrangyal fő hivatása az, hogy megvédje az embert a bajoktól, betegségektől és a gonosz, ártó lényektől. Amikor az ember választás előtt áll, különféle kritikus helyzetekben, őrangyalunk mindenféle célzást küld nekünk, amire tudat alatt hallgatunk. És sok esetben elegendő segítséget kérni tőle, és megvárni a jelét, mert nem szeretnek gyakran beleavatkozni az ember mindennapi dolgaiba.
Szent István Diakónus
A keleti keresztény egyházak számos szentet tisztelnek, akik az igaz hit védelméért szenvedtek, vagy más jelentős tettet hajtottak végre a mi Urunk, Jézus Krisztusért. Különlegességüket hangsúlyozza az is, hogy a legfőbb szertartásunk, az Isteni Liturgia, a vértanúk ereklyéi felett történik. Egy apró darabkát beleszőnek egy terítőbe, amelyen a Szent Liturgia bemutatásra kerül.
A névnapod megünneplése – a jelen cikkben felsoroltak szerint – védőszented tiszteletét jelenti, közvetlenül összeköt a keresztségeddel, valamint védőszentednek életével és közbenjárásával. Ha a névnapodon Szent Liturgiát ajánlasz fel, igyekezz tőled telhetően részt venni és a szentáldozást fogadni. Ez tökéletes alkalom arra, hogy megtapasztald Isten kegyelmét az Eucharisztiában, miközben megünnepled Isten családjába való felvételedet.
A görögkatolikus hívők többségének van saját védőszentjük, Legtöbben a megkeresztelkedésük napján kapták ezt a pártfogót, akár gyermekként, akár felnőttként kapta meg a keresztség szentségét. De mi van akkor, ha már jó ideje meg vagy keresztelve… és rájössz, hogy valójában nincs is védőszented? Ne aggódj!
Ha nincs védőszented, íme néhány javaslat, amelyek segítenek a választásban:
• Imádkozz, hogy Isten irányítson téged egy közbenjáróhoz. Kérd meg, hogy a szent járjon el helyetted, (hiszen lehet, hogy ő már régóta a kijelölt pártfogód),
• Meditálj csendes imában, hogy felismerd, megszületett-e már benned a Szentlélek általi szeretet egy bizonyos szent iránt. Van olyan szent, akihez erősebben kötődsz mostanában, mint másikhoz?
• Keresd meg keresztelésed dátumát, illetve vedd figyelembe születésed napját is. Mindkettő irányadó lehet. Gondold át, hogy védőszentednek tekintsd-e valamelyik szentet, amelyről ezeken a napokon emlékeztek meg. (Dátum szerint kereshetsz az interneten a szentek között, vagy vásárolhatsz egy naptárt, hogy segítsen ebben.)
• Fontold meg, hogy egy lelki atyával beszélj, aki már valamennyire megismert téged. Talán tud egy szentet, aki illene hozzád és támogatna a lelki fejlődésedben
Ha egy házaspár a Szentek élete, illetve a nálunk használatos Szinaxarion alapján választ nevet, általában a baba születésnapját veszik alapul. Elfogadott gyakorlat olyan név választása, amelynek emlékét születésünk nyolcadik napján ünnepeljük, mert az ókorban ezen a napon adták a keresztelési nevet.
Ha a szülők nem találnak semmit, ami tetszene nekik, akkor következőleg a születés 40. napját vegyék figyelembe. Ekkor szokták a szenthagyomány szerint a gyermeket a templomba először vinni, hogy megkapja a keresztség szentségét, és egy tisztító imát olvassanak fel az édesanya felett, aki ezek után ismét visszatérhet a közösség életébe, és megkezdheti a gyónást és az Szentáldozást.
Néha persze előfordulnak kivételek, és a gyermeket egy különösen tisztelt szent tiszteletére nevezik el, akinek imádságos segítsége révén például megszületett a baba. De ezt a lehetőséget külön átbeszélhetik a pappal.
A mennyei patrónus napja általában annak a szentnek az ünnepének a legközelebb eső napja, akinek a nevét viseled. Ez azért alakulhatott így, mert egyes szentek napját évente többször is megünneplik és ne legyen nagy a tanácstalanság, ha választani kell.
Nézzünk néhány példát: ha valaki január 15-én született és Antal számára a neve a legközelebbi napon, január 17-én található nagy Szent Antal remete, így ő lehet egy férfi védőszentje. Női védőszentre példa: április 19-én született Erzsébet esetében a legközelebbi ünnepelt hasonló nevű szentre 24-én emlékezünk. Ő egy szentéletű, csodatévő szentünk volt, aki Konstantinápoly közelében élt. Persze van több Antal és Erzsébet is a szentek között, akiket nyugodt szívvel választhatunk, ha közelebb érezzük őket magunkhoz.
Mindezek után azt javaslom, hogy lehetőleg ne nehezítsd meg annyira a védőszent keresését, hogy évekbe teljen a döntés. Megfontolt gondolkodás és ima után dönts, és kezdd el használni a keresztény neved. Ha nem is mindennap, akkor legalább kérd meg papod, hogy használja az imádságok alkalmával és a szentségek kiszolgáltatásakor.
Ezután elkezdheted azt a csodálatos utazást, hogy megismerd védőszented életét, igyekezz követni példáját, hogy gazdagító lelki köteléket alakíts ki vele.
